- Pet�fi S�ndor -

EGY GONDOLAT B�NT ENGEMET...

Egy gondolat b�nt engemet:
�gyban, p�rn�k k�zt halni meg!
Lassan hervadni el, mint a vir�g,
Amelyen titkos f�reg foga r�g;
Elfogyni lassan, mint a gyertyasz�l,
Mely elhagyott, �res szob�ban �ll.
Ne ily hal�lt adj, istenem,
Ne ily hal�lt adj �nnekem!
Legyek fa, melyen vill�m fut kereszt�l,
Vagy melyet sz�lv�sz csavar ki t�vest�l;
Legyek k�szirt, mit a hegyr�l a v�lgybe
Eget-f�ldet r�z� mennyd�rg�s d�nt le... –
Ha majd minden rabszolga-n�p
J�rm�t megunva s�kra l�p
Pirosl� arccal �s piros z�szl�kkal
�s a z�szl�kon eme szent jelsz�val:
„Vil�gszabads�g!”
S ezt elharsogj�k,
Elharsogj�k kelett�l ny�gatig,
S a zsarnoks�g vel�k meg�tk�zik:
Ott essem el �n,
A harc mezej�n,
Ott folyjon az ifjui v�r ki szivemb�l,
S ha ajkam �r�mteli v�gszava zend�l,
Hadd nyelje el azt az ac�li z�rej,
A trombita hangja, az �gyud�rej,
S holttestemen �t
F�j� parip�k
Sz�guldjanak a kivivott diadalra,
S ott hagyjanak engemet �sszetiporva. –
Ott szedj�k �ssze elsz�rt csontomat,
Ha j�n majd a nagy temet�si nap,
Hol �nnep�lyes, lassu gy�sz-zen�vel
�s f�tyolos z�szl�k kis�ret�vel
A h�s�ket egy k�z�s s�rnak adj�k,
Kik �rted haltak, szent vil�gszabads�g!

(Pest, 1846. december.)