- Pet�fi S�ndor -

A XIX. SZ�ZAD K�LT�I

Ne fogjon senki k�nnyelm�en
A h�rok penget�sihez!
Nagy munk�t v�llal az mag�ra,
Ki most kez�be lantot vesz.
Ha nem tudsz m�st, mint eldalolni
Saj�t f�jdalmad s �r�med:
Nincs r�d sz�ks�ge a vil�gnak,
S az�rt a szent f�t f�lretedd.
Puszt�ban bujdosunk, mint hajdan
N�p�vel M�zes bujdosott,
S k�vette, melyet isten k�lde
Vez�r�l, a l�ngoszlopot.
Ujabb id�kben isten ilyen
L�ngoszlopoknak rendel�
A k�lt�ket, hogy �k vezess�k
A n�pet K�na�n fel�.

El�re h�t mind, aki k�lt�,
A n�ppel t�z�n-v�zen �t!
�tok re�, ki elhaj�tja
Kez�b�l a n�p z�szlaj�t,
�tok re�, ki gy�vas�gb�l
Vagy lomhas�gb�l elmarad,
Hogy, m�g a n�p k�zd, f�rad, izzad,
Pihenjen � �rny�k alatt!

Vannak hamis pr�f�t�k, akik
Azt hirdetik nagy gonoszan,
Hogy m�r meg�llhatunk, mert itten
Az �g�retnek f�lde van.
Hazugs�g, szemtelen hazugs�g,
Mit milli�k c�folnak meg,
Kik nap hev�ben, �hen-szomjan,
K�ts�gbeesve tengenek.

Ha majd a b�s�g kosar�b�l
Mindenki egyar�nt vehet,
Ha majd a jognak asztal�n�l
Mind egyar�nt foglal helyet,
Ha majd a szellem napvil�ga
Ragyog minden h�z ablak�n:
Akkor mondhatjuk, hogy meg�lljunk,
Mert itt van m�r a K�na�n!

�s addig? addig nincs megnyugv�s,
Addig folyv�st k�szk�dni kell. –
Tal�n az �let, munk�ink�rt,
Nem fog fizetni semmivel,
De a hal�l majd szemeinket
Szel�d, l�gy cs�kkal z�rja be,
S vir�gk�t�llel, selyemp�rn�n
Bocs�t le a f�ld m�lyibe.

(Pest, 1847. janu�r.)